day xix - a song from your favourite album
lisa mitchell - love letter

azért ezt az albumot választottam, mert erről lényegében az összes számot szeretem, vagy szívesen hallgatom. és a szöveg..

a mai nap az eseménytelenség homályában telt. most ha jól hallom, jön pár bosszantó rokon. egyre "klasszabb" minden, de tényleg.
viszont legalább zseninek érzem magam, mert találtam pompás címeket a regényeimnek! (ismétlem magam: lassan három év után illik...)

day xviii - a song that you wish you heard on the radio
the beatles - strawberry fields forever

mit fűzzek hozzá? csodás az egész. l

ma voltunk páran rajzolni, mert drága rajztanáromtól kaptunk nyárra kedves kis rajzházit, mégpedig 10 ember 10 állat vázlat és 1 a/2-es nagy nagy munka képében. és hát ugye magától nem jönnek össze ezek a rajzok, kell hozzá bizonyos számú jófej ember, egy régi típusú bérház terasza, árnyék, és sajtos pogácsa.
a feladatunk elkészítése mellett változatos témákat vonultattunk fel, meglestük a szomszédot az ablakból, és a tvájlájt utolsó részéből tartottunk felolvasást, vagyis a legundorítóbban, bénábban megírt szánalmas jeleneten röhögtük.
ezen felbuzdulva elkezdtünk filozofálni, vajon ha kijelentjük, hogy nincs szívverése edvárdnak, akkor hogy a fenébe képes gyereket csinálni? arra jutottunk, hogy valószínűleg árammal működik, és a konnektorban tölti, mint frankenstein.

valamiért fáradt vagyok ahhoz, hogy hosszú és mély irodalmi megfogalmazást képében öntsem szavakba az eseménydús délutánt,  és végtére is, csak egy átlagos, barátos, rajzolós nap volt, habár az egész valahogy olyan jó hangulatban telt, amit nehéz leírni. tudod, az ég vakítóan kék, a felhők vattacukor darabokként úsznak, és kúsznak változatos formákba, a régi ház ontja magából a hőt és az emlékeket, a szél összefújja a hajam, és az ingemet tépi.

annyira mindenképpen jó volt a nap, hogy az iskola rémisztő ténye némiképp elfogadhatóbban hangzik, mégha a tanulást nem is kívánom magamnak. talán ideje lenne rákényszerítenem magam az "ez egy nagyon klassz és különleges év lesz" felfogáshoz.

talán megkönnyítené a nyártól való elszakadást, habár most örömmel szakadok el ezektől az emlékektől. ugyan a nyárnak még nincs vége, s úgy tűnik az utolsó két hét lesz igazi hamisítatlan nyár.
és persze felejthetetlen, bármi is történik.

csak nem szerda van? az mit is jelent... nos, semmi különöset, vagy olyat, amit érdemes lenne közzé tenni. de azért hogy ne unatkozzak, leírom közel egyórás telefonbeszélgetésem témáját idesapámmal.

közel egy éve még azt mondogatta, idézem "úgy kell majd elhajtani az udvarlókat a ház elől" 
ezt egyébként máig sem értem, mire föl mondta, nyilván apai elfogultságból, ugyanis főként 9-11 évesen nem kifejezetten voltam az a fajta, akiért bárki is sorban állna, höh...
mostanában, hogy betöltöttem a bűvös tizenhatot, állandóan arról fecseg, van-e már udvarlóm, igen ezzel a pocsék szóhasználattal. mi vagyok én, udvar, hogy úgy meg kéne lózni, vagy mi a szösz?
én meg minden egyes alkalommal kénytelen vagyok elmesélni, hogy nem, ameddig a hím ismerőseim többnyire suttyó okádék idióta parasztok vagy az osztálytársaim, addig nem kifejezetten fogok ezzel a jelzővel illetni senkit.
és persze az alapvető tulajdonságom, hogy én bizonyos ismerőseimmel ellentétben NEM fogom kipakolni azt a két kis mellkasomból kinövő pattanást a pólómból, és a 'diszkóban' az undorító technozenére vonaglani mint egy epilepsziás, olcsó piát nyakalni, aztán a wc-ben közelebbről is megismerkedni valami kis ocsmány nevesincs patkány alfelével! nemnemnem. nem vagyok exhibicionista, se kisebbségi komplexusban szenvedő, és még igényes is vagyok, ami nagy szó a mai átlag tizenéves korosztályra nézve.
tehát fel kellett világosítanom apát, hogy addig sajnos várnia kell a kikészítős dumákkal, amig nem lesz egy Megfelelő Srác. akit valószínűleg nem fog látni sokat, ugyanis nem szeretem a tipikus hányingerkeltő szertartásos megismerkedést meg ilyeneket...

aztán szóbakerült huszon akárhányéves unokatesóm, és a körülötte lévő folytonos idegölő huzavona, és apa elmesélte, a nővére meg az anyja őt próbálták rábeszélni, tartson neki előadást a "csajozásról" ez azért elég kínos.
most pedig van barátnője, de a nagynéném már most tőlünk kérdezi, szerintünk össze fognak-e házasodni!
én a lány helyében már sikítva rohantam volna el egy ilyen nyílt kijelentlés után. na mindegy is.

day xvii - a song that you hear often on the radio
péterfy bor & love band - vámpír

bizony, mr2 a barátunk, mert játszanak jó zenét is!

megint festek! te érted ezt?

van, hogy reggel felkelek, hiába voltam fent egyig, kipihenten ébredek, az ablakon ömlik be a napfény, aztán teszek egy rövid sétát a házak körül, a lágyan fújó szélben, hallgatok valami zenét, és tudom, most felmegyek, előkerítem a modelljeimet és az eszközeimet, és festek.
és olyankor nem csak festek, nem csak mártogatom az ecsetet a különböző színekbe és felkenem a papírra... élvezem, amint a különös, egymáshoz aligha illő színek összekeverednek, egymás határait nyaldossák, majd egy nagy vízcsöppben egyeüsülnek a lapon, ami aztán magába zárja őket. az üveeken megcsillanó napfény csak úgy szikrázik, a testek hosszú, sötét árnyakat vetnek a padlóra. első látásra egymás mellé valami bizarr ötletből odadobált tárgyak csupán, de ha kezed előtt az aquarel papír és a festék, az egész megváltozik, már nem csak tárgyak, hanem élő, lélegző színfoltok, amelyek talán csak egy kósza pillanatig maradnak így, te pedig mindent elkövetsz, hogy ezt a másodperc töredéket megörökítsd valahogy.

day xv - song that describes you
regina spektor - hero

hogy miért? hát i'm the hero of the story,  don't need to be saved

day xii - a song from a band you hate
vanilla sky - thousand miles

túlzás, hogy utálnám, mindenesetre nem a kedvencem, ezt a feldolgozásukat szeretem.

az elmúlt két napban beteg voltam, vagy valami ilyesmi történhetett, ugyanis sikeresen égett az egész arcom, az orrom bedugult, a torkom fájt, és persze minden táplálékot röviden kiadtam magamból. gyógyszer nélkül eljutottam abba az állapotba, hogy még érdekes színű dolgok jönnek az orromból, tonnaszámra fogyasztom a papírzsebkendőt és köhögök, mint a cigis tüdejű csövesek a házunk alatti kisközértnél. ezért kénytelen voltam nem jelentkezni, és még mindig a tévé képernyője előtt fetrengeni.

day xiii - a song that is a guility pleasure
nirvana - seasons in the sun

wahahaha! imádom. különben is, hogy kéne értelmezni ezt a címet?

day iv - a song that no one would expect you to love
adam lambert - whataya want from me

nos, ez merőben más, mint amiket általában hallgatok, bár van benne valami ami miatt szeretem. talán a pasi hangja miatt.

nesze, bepótoltam mindet. egyébként simán csinálhatnám úgy, hogy nem pótolok, csak ott folytatom, ahol abbahagytam, de akkor az örökkévalóságig húzhatnám...