néha olyan jó lenne felhőként a türkizkék égen úszni a nap alatt.
néha dalolni
néha meg csak a fűben feküdni, és nem gondolni semmire.
néha alkotni kell, amikor nem megy, és néha nem szabad alkotni, mert néha felgyülemlett, szélsőséges gondolatokból és érzelmekből lehet a legjobbat alkotni.
néha pedig csak jó széllel szemben állni.
vagy a semmibe meredni, és tudni, hogy hiába próbálnád elmondani valakinek, mit csinálsz, nem értené.
nem tervezek pontos időközönként, minden egyes elolvasott könyv után kritikát, de néha kikívánkozik belőlem. szóval próba cseresznye alapon itt lennének a próbálkozásaim.
AJÁNLOM AZ OLDALT