néha olyan jó lenne felhőként a türkizkék égen úszni a nap alatt.
néha dalolni
néha meg csak a fűben feküdni, és nem gondolni semmire.
néha alkotni kell, amikor nem megy, és néha nem szabad alkotni, mert néha felgyülemlett, szélsőséges gondolatokból és érzelmekből lehet a legjobbat alkotni.
néha pedig csak jó széllel szemben állni.
vagy a semmibe meredni, és tudni, hogy hiába próbálnád elmondani valakinek, mit csinálsz, nem értené.
azért ezt az albumot választottam, mert erről lényegében az összes számot szeretem, vagy szívesen hallgatom. és a szöveg..
a mai nap az eseménytelenség homályában telt. most ha jól hallom, jön pár bosszantó rokon. egyre "klasszabb" minden, de tényleg.
viszont legalább zseninek érzem magam, mert találtam pompás címeket a regényeimnek! (ismétlem magam: lassan három év után illik...)