Francia vagyok Párizs városából,

mely lábam alatt a piszkos mélybe vész, 

s most méterhosszan lógok egy nyárfaágról,

s a nyakamon érzem, hogy seggem míly nehéz.

valójában most lenne nem is kevés valódi feladatom, amikre képtelen vagyok rávenni magam, ebből kifolyólag hanyagolom az iskola nevezetű hely által kiszabott idióta feladatokat, és elmerülök az itthon kellemes közegében.
délután-este felé megyek beiratkozni gitárra, ami azért jó, mert végre lesz gitár, és csak azért rossz, mert őrületes tömeg lesz plusz kellenek új emberek és akivel régen voltam nem tudom hová tűnt. klassz.

a fizika tanár rájött, hogy egy teljes éve senki nem ír házit. most feleltetéssel akarja megtorolni eme szörnyű tettünket. valószínűleg mind megbukunk.

irodalom nem volt, vagyis tanár nem, ezért balassi egyik versének mintájára írtam én is egyet.

szombati színház szerűségről meg csak azt idézném, ami szerintem örökkre helyet kap az újra és újra elmesélendő történetek között: "nem rugdosunk!

végezetül pedig, ma felvettem a húgom kiwizöld gumicsizmáját, amivel sikerült elborzasztanom az iskolát, ugyanis amikor a lépcsőn ültünk, legalább tizen megbámulták.

nem ér, mindig a legjobbról maradok le! pénteken mindnyáájunk imibája nagyot alkotott, a mai órán sajnos nem volt elemében. na de hát ez van.

egyébként ma volt az első hideg reggel, hozzátartozó csodaszép sárgás fénnyel. nagyon szép volt. és tesin is, amikor körbefutottuk a sulit, mert az óvodások akik valami rejtélyes okból bekerültek a suliba, elfoglalták az öltözőnket. különös.
még csak szeptember van, de úgy tűnik, eléggé beindult a "gépezet" a héten már írtunk négy dolgozatot, és még vár ránk három. éljen. szóval, megyek is angolházit írni.

tegnap reggel az a csodálatos látvány fogadott, mikor elkezdtem bekapcsolni a gépet, hogy szó szerint semmmi. a monitor megadta magát az idő kártékony hatásának, vagyis valójában a gépben történt valami, a lényeg, hogy semmi kép.
szóval a sors úgy hozta, hogy végül sikeresen megkaptam életem első vadiúj gépét, ami nem szar,és nem az unokatesómé volt.
vagyis hogy laptop a kicsike, és hatalmas mázli kellett hozzá, hogy a sajátomnak tudhassam. hurrá!

bár lenne mit tanulnom, képtelen vagyok elszakadni a szerzeményemtől. szép, gyors, mint az álom. azt hiszem ezt már megérdemeltem a régi, öt perc alatt betölt egy program szint után.

tegnap néztem fél szemmel a megasztárt, és gyanítom, hogy ezután el is térek ettől a cselekvéstől, ugynis kiráz a hideg attól a szeméttől, amit ott vágnak az ember pofájába. röhej, mert aki tehetséges ÉS ráadásul még van stílusa is, azt elküldik, akiből meg sztárt lehet csinálni, marad, ugyanakkor nem értem mit keres az a targoncás paraszt, akinek nemhogy ének, de normális beszédképessége sincs sok. kész vicc az egész, mondjuk a színvonal az első adástól kezdve a béka segge alatt volt, és igen, kisgyerekeken és a befolyásolható népen kívül annak a kis százaléknak, akik nem bírják a média agymosását bizony nem való.
kicsit kezdek radikális lenni, vagy hogy mondjam, de talán csak ideges egy picit, és már a húgomat nyaggatom az elméleteimmel, ugyanis viszonylag ő van kéznél. meg eme szennylap, amit vélhetőleg most, hogy kegyes hozzám a cybertér, gyakoribban fogok látogatni, mint eddig a hónap folyamán. de ki tudja, ha így folytatom, heti kétszer hét, és kétszer nyolc órával, nem tudom, mit várok magamtól az alapvető életfunkciók elvégzésén kívül.

tehát, csak pozitívan, holnap kékre festem karmaimat, és elmerülök a magyar oktatási rendszer mocskában. (ergo, i'll go to school tomorrow, and thats a pity. )

aránylag furcsán érzem magam, és ezt nem tudom minek a számlájára írni. tudod, a furcs szó sok mindent kifejez, néha a nagy büdös semmit is. mindegy is
csak akartam valamit ide, hamár eltelt két(?) hét, meg minden. próbálkozom visszaszokni az iskolai rutinba, több-kevesebb sikerrel.

POZITÍVUMOK
- ablakmelleti hely, utolsó előtti pad
- klassz teregetés feladatok
- új kabát /bár ennek semmi köze az iskolához/
- írogatás, illetve ötletek kezdenek előmászni agyam legmélyebb bugyraiból
- egyelőre egészen jófejnek tűnő, pontyfejű biosztanár
-bécsi osztálykirándulás /épp most tárgyalják az ősök/
- edgar allan poe, és klassz irodalom óra

NEGATIVUMOK
- még mindig van fizika és kémia
- infó és töri vizsga vár rám az év végén
- a héven és a villamoson büdösek az emberek
- még mindig 7-45-re kell beérnem
- olaszóra halódik, de legalábbrajzolni lehetne
- most komolyan, túl sok bosszantó ember van velem egy légtérben
- buzgómócsing tesitanár
- káromkodás marad

/aggodalmas pillanat, megnézi beírta-e halálfej arcú fizika tícsör a mai dolgozatot, majd meglepően tapasztalja, még semmi eredmény. de összeszámoltuk, és minimum kettes/

azért nagy nehezen eléldegélek valahogy. ma például matekórán verset írtam. nesztek:

próbálkozások a reggelen, avagy a matematika ódája

vajon miért oly' bosszantó,
hogy rajz helyett csak a kockás margó
marad, így hétfő ködös reggelén,
mikor még javában alszik e társaság,
s nem hallatszik más, mint a tanár;
monotonnak tetszőn duruzsol, mit használj,
implikációt-e avagy ekvivalenciát,
habár fogalmad sincs, emez mire való

mintapéldák, és logikák,
habár a megoldás még messze jár
agyam kikapcsol, az értelem elszáll
ó, még fizikából is tesztes dolgozat vár!

ez meg inkább vers a csöngőhöz

még tíz poerc, de már gyomrom kuruttyol,
vár a száraz gofri és a jéghideg szederbor (nem jött volna ki a rím a teára)
könyvet ma nem hoztam, pedig elkéne,
hisz miként fogom eztet túlélni nélküle?

még öt perc, de lelkem már hallja a csengőszót;
rákóczi induló íly jól még nem szólt!

utolsó pár perc,
csomagom indulásra készen,
ülök egyenesen, szépen,
szemem az óra lapján pihen,
mikor rohanhatok utamra sebtében

ő, hát nem a legjobb művem, az biztos, de hajnali fél kilenc táján nem jutott jobb az eszembe. azt sem garantálom, hogy most több jutna.