megint festek! te érted ezt?

van, hogy reggel felkelek, hiába voltam fent egyig, kipihenten ébredek, az ablakon ömlik be a napfény, aztán teszek egy rövid sétát a házak körül, a lágyan fújó szélben, hallgatok valami zenét, és tudom, most felmegyek, előkerítem a modelljeimet és az eszközeimet, és festek.
és olyankor nem csak festek, nem csak mártogatom az ecsetet a különböző színekbe és felkenem a papírra... élvezem, amint a különös, egymáshoz aligha illő színek összekeverednek, egymás határait nyaldossák, majd egy nagy vízcsöppben egyeüsülnek a lapon, ami aztán magába zárja őket. az üveeken megcsillanó napfény csak úgy szikrázik, a testek hosszú, sötét árnyakat vetnek a padlóra. első látásra egymás mellé valami bizarr ötletből odadobált tárgyak csupán, de ha kezed előtt az aquarel papír és a festék, az egész megváltozik, már nem csak tárgyak, hanem élő, lélegző színfoltok, amelyek talán csak egy kósza pillanatig maradnak így, te pedig mindent elkövetsz, hogy ezt a másodperc töredéket megörökítsd valahogy.

day xv - song that describes you
regina spektor - hero

hogy miért? hát i'm the hero of the story,  don't need to be saved