SUZANNE COLLINS - AZ ÉHEZŐK VIADALA
|'10.07.16-17|

tartalom:
"Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé. A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal - számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel. Suzanne Collins regénye megjelenése óta hatalmas siker szerte a világon. Az izgalmakban és érzelmekben bővelkedő regényből hamarosan mozifilm is készül. "

"Általában hülyeség a könyv befejezésével érzett eufórikus állapotban egyáltalán csak hozzámszólni, pláne nem vélemyént írni róla,mert ilyenkor, főként ha tetszett talán egy kicsit elfogultan ítélkezhetek.
A történet világa azon kívül hogy ijesztően valósnak tűnhet; tehát el tudnám képzelni ilyen borzalmas, nyomasztó formában a távoli jövőt, ha engedek pesszimista késztetéseimnek, és fel-feltörő paranoiámnak; teljesen jól felépített, és talán emiatt a sziklaszilárd egymásra épülő elemeknek köszönhetően éltem át annyira.
valahol a sci-fi jelzővel illették, de szerencsére az a parányi sci-fi jellemző még az én űrhajó meg star wars ellenes lényemnek sem szúrt szemet. egy kis mutáns vagy menő technika ide vagy oda, nincs mit belekötnöm, annyira képes ellensúlyozni a modern csillogást a nyomornegyednek beillő 12 körzet embereinek élete.

ami miatt képes voltam másfél nap alatt kiolvasni, köszönhető az író pergő, könnyed stílusának, az értelmes, igazán emberi főszereplő szemszögének, és a könyvet belengő folyamatos feszültségnek; amire a történettel együtt a jelen időben elhangzó mondatok is rátesznek egy lapáttal.
meg persze nyilván feszólt a hangulat, ha be vagy zárva egy erdőbe, ami tele van emberekkel akiket megölsz vagy ők ölnek meg téged, és ezt végig veszi a kamera.

mikor leültem írni, bekapcsoltam a tv-t,  az American idolt néztem, és egy bizarr pillanatban nagyon hasonlított a tehetségkutató műsorok a viadalra, és végül is a hasonlóság, hogy küzdenek egymással és lényegében a nézők - támogatók - segítségével jutnak előre - amihez a színjáték sem idegen eszköz - ugyan nincs benne kényszer.

szóval a történet izgalmas, logikus és hihető elemeit konkrét példákkal nem dicsérném, mert először is a hatása alatt állva még egy kicsit kuszák a gondolataim, másrészt az élmény jobb volt úgy, hogy a fülszövegen kívül semmi támpontom nem volt hozzá.
röhejes módon a különleges nevek, és egy jó ajánlás fogott meg (és hát a tapasztalat a kiadóról; az agave ritkán lő mellé) különben már próbálkoztam volna a battle royallal.

a karakterekben tényleg nem találtam kivetni valót, hiszen már csak az a csodás tény, hogy nincs kikiáltva jó és rossz "oldal" , a kapitólium és a körzetek ellentétéről eltekintve, de még ezt se hasonlítanám egy szokásos jó-rossz párhuzamhoz.
a főszereplő jó karakter, cselekedetei, érzései és ahogy a dolgokhoz viszonyul érthető és adódik az előzményekből, amit sok más könyvből hiányolok. a többiek olyannyira nem kerülnek előtérbe, azonban amit meg lehet ismerni belőlük egyedi és jól felépített.
a végében sem találtam különösebb kivetni valót, a veszély úgy lappang a háttérben, mintha a viadal nem érne véget az utolsó ágyúlövéssel "