aránylag furcsán érzem magam, és ezt nem tudom minek a számlájára írni. tudod, a furcs szó sok mindent kifejez, néha a nagy büdös semmit is. mindegy is
csak akartam valamit ide, hamár eltelt két(?) hét, meg minden. próbálkozom visszaszokni az iskolai rutinba, több-kevesebb sikerrel.

POZITÍVUMOK
- ablakmelleti hely, utolsó előtti pad
- klassz teregetés feladatok
- új kabát /bár ennek semmi köze az iskolához/
- írogatás, illetve ötletek kezdenek előmászni agyam legmélyebb bugyraiból
- egyelőre egészen jófejnek tűnő, pontyfejű biosztanár
-bécsi osztálykirándulás /épp most tárgyalják az ősök/
- edgar allan poe, és klassz irodalom óra

NEGATIVUMOK
- még mindig van fizika és kémia
- infó és töri vizsga vár rám az év végén
- a héven és a villamoson büdösek az emberek
- még mindig 7-45-re kell beérnem
- olaszóra halódik, de legalábbrajzolni lehetne
- most komolyan, túl sok bosszantó ember van velem egy légtérben
- buzgómócsing tesitanár
- káromkodás marad

/aggodalmas pillanat, megnézi beírta-e halálfej arcú fizika tícsör a mai dolgozatot, majd meglepően tapasztalja, még semmi eredmény. de összeszámoltuk, és minimum kettes/

azért nagy nehezen eléldegélek valahogy. ma például matekórán verset írtam. nesztek:

próbálkozások a reggelen, avagy a matematika ódája

vajon miért oly' bosszantó,
hogy rajz helyett csak a kockás margó
marad, így hétfő ködös reggelén,
mikor még javában alszik e társaság,
s nem hallatszik más, mint a tanár;
monotonnak tetszőn duruzsol, mit használj,
implikációt-e avagy ekvivalenciát,
habár fogalmad sincs, emez mire való

mintapéldák, és logikák,
habár a megoldás még messze jár
agyam kikapcsol, az értelem elszáll
ó, még fizikából is tesztes dolgozat vár!

ez meg inkább vers a csöngőhöz

még tíz poerc, de már gyomrom kuruttyol,
vár a száraz gofri és a jéghideg szederbor (nem jött volna ki a rím a teára)
könyvet ma nem hoztam, pedig elkéne,
hisz miként fogom eztet túlélni nélküle?

még öt perc, de lelkem már hallja a csengőszót;
rákóczi induló íly jól még nem szólt!

utolsó pár perc,
csomagom indulásra készen,
ülök egyenesen, szépen,
szemem az óra lapján pihen,
mikor rohanhatok utamra sebtében

ő, hát nem a legjobb művem, az biztos, de hajnali fél kilenc táján nem jutott jobb az eszembe. azt sem garantálom, hogy most több jutna.