a white stripes megnyugtat.

oké, a hangulatom pocsék, változó, leginkább semmilyen. még mindig olyan 'vértelen' vagyok. talán valami gonosz kreativitás vámpír esténként kiszív belőlem minden kreatív hajlamot? másra nem tudok gondolni.
egyelőre az olvasással haladtam, evil seed, page 238. oh, yeah! (ide olyat képzelj, mint a kolin - san francisco szám végén, nem klip, tőcsd le)
és angolul, bizony! egy dolog, amire egyelőre büszke lehetek. mármint olyan teljesítmény téren.
regény, összesen 14. fejezetnél tartok, de a hatodik egy oldal, a 11 és a 12 vége hiányzik, 13- nak csak a címe van kész, a 14. halódik.csodás. oldalszám eddig kb. 260? a/5-ben.
csak bíztatásképp magamnak. és még legalább másfél hónap, szóval (még) nincs ok a pánikra.

amúgy az szánalmas, amikor a nálad rusnyább/kövérebb/idiótább/fiatalabb csajnak a volt iskolatársad lesz a barátja? (elvileg? te meg egész nyáron azt tervezed, hogy...
ő... többnyire fonsz. húgom tanított négyesfonást. klassz.

de azért én nem keseredek el, csak kb. néztem egy kurvanagyot. már jó párszor bebizonyosodott, hogy nem egészen tartozom bele a korosztályom átlagába. életcélom alkotni, festeni, írni, zenélni, verset költeni, rajzolni, nem pedig egy büdös szórakozóhelyen játszani a nagycsávót, piálni valami förtelmes szart, hányi a klotyóban és minden ocsmány féreggel járni.

ismerek nem egy ilyet, szóval kösz nem kérek belőle. éljen a szabadság, a non-konformizmus meg minden egyéb ami jó!

egy gyöngyszem tegnapról, mert ide is ki kell írni:
" Hello, Tom, i came from hungary, and... oh, shit, who cares! we have a same red converse!"

kicsit rákattantunk szegényre :D

ha örökösen azon keseregnék, mi nem vagyok, mi repítene afelé, ami lenni akarok?

pillanatnyilag elég bizarr helyzetbe kevertem magam, és a nap jó részében (kivéve a kora reggelt, és késő estét) úgy érzem mintha kiszippantották volna belőlem a.... lényeget. amitől én vagyok én. ehhez hozzátartozik a folyamatos álmosság, unottság, írásképtelenség.

szóval ez lenne a bizarr. nem tudom hogy kéne kikveredenem ebből a hülye érzések örvényéből, de igyekszem. vagy nem, most nem tudnám megmondani.
ja, és "sodás", de már az olvasás se megy. mármint tudok olvasni, és megvan a tajtékos napok, a moulin rouge, és vár még a veronika meg akar halni, üvöltő szelek aztán pénteken kölcsönkapom a jane eyre-t...de nincs kedvem. röhejes.
még is csak jól esne egy nyaralás? mert eddig azt hittem, igaz amikor azt mondom anyáéknak, nem gáz, ha nem nyaralunk idén.

kurva istenit, a köcsög szomszéd már megint szétcseszi a falat! ilyen nincs, tegnap fél kilenckor, amikor épp verseltem, fúrta az a nyavalyás falat.
utálom az embereket.

visszatérve a nyaralás kérdésre, jó lenne, persze. mindegy, túlélem. csak írjál, a fenébe is.

aztán meg szeptemberben még lehet hogy elmegyünk nyaralni, nem tudom. és sok esély van rá hogy megyek párizsba is, mert unokatesóm megy oda tanulni, és "meg kell látogatni".

kit érdekel mi lesz szeptemberben, vagy a következő nap, ha a MOSTra kell koncentrálnom??
ki kell rángatnom magam ebből az ürességből. mégpedig gyorsan

igőnként jöhet egy kis elbizonytalanodás, nem? mert ha nem jönne, akkor nem lenne miért küzdeni, és akkor csak áll az egész, olyan idegtépően, mint a fullasztó kánikula a párás eső előtt.
mert semmiképp se akarom eltéríteni magam az elhatározástól, és ez így jó is, csak ha nem megy akkor nem megy, ha érőltetem csak bosszús leszek, ha kész van de nem olyan, mint szerettem volna.

ha meg másba fogok, ami ilyenkor meg-megszólít, akkor csak összezavarodom, mert mindig az kell, amelyikkel épp nem foglalkozom.
és baj lenne összegabalyodni a két eltétő történetben.

a címe az lesz, ashes and wine, azt hiszem az után a fine frenzy szám után. a dalszövege is olyan.
a történet lényegében két lányról szól, unokatestvérről. az egyik walesben él a nagyszüleivel, birkát tenyésztenek, és művészkedik, a másik bristoli, a szülei valami nagyon fontos üzeti akármit csinálnak. a nyáron összekerülnek wales-ben, és sok mindin történik, ahogyan annak kell. sajnos ennél irodalmiabban nem tudom megfogalmazni.a lényeg meg persze az előítéletekből született gorombaságok, majd megbékélések után következnek.

olyan három hónap alatti jellemfejlődéses bemutatós elvontas lenne. ehhez készítek mostanság vázlatrajzokat több kevesebb sikerrel.

ja, és basszus, van JOHN LENNON-os szemüvegem, step jóvoltából! vigyázz budapest, várható a közeljövőben egy kis polgárpukkasztás

ebben itt meg a videó a lényeg, bár a zene is klassz: 

aránylag ki vagyok akadva erre az ócska gportalos szarra, mert
valami gebasz MINDIG van vele. ó, bárcsak értenék már oldal megcisnálásához, de
sajnos agytekervényeim idáig terjednek ki.
pedig amúgy elég szép bejegyzést akartam. az idő végtelen hatalmáról...
megnyugvásról... ilyenek.
tegnap áramszünet volt egy másodpercre. de miközben az összes más elektromos szar
újra működött, az én gépem naná, hogy nem. apa meg lószart se volt képes mondani
hogy elvesztek-e a cuccaim, vagy sem. én meg persze tiszta ideg voltam.
végülis hogymáshogy reagálhatnék, mikor három évnyi munkád van egy kibaszott számítógépen, ami egy másodperc tört része alatt képes az egészet megsemmisíteni
mintha sosem lett volna?!
amúgy megmaradt minden, és még a gépet se kellett újra telepíteni.
de kicsit beijedtem.

a júliusról akartam beszélni kicsit, de apámék hadjáratot indítottak ellenem, és
undorító virsliszaggal vegyített baromságokkal csesztetnek.ennyit a nyárról.