az iskola.
a világ száznyolcvan fokos fordulatot vett, az ellenkező irányba, a fent megnevezett oktatási intézmény felé. reggel hatkor ébredtem arra, hogy egy minimális kis pokróc csavarodik rám, az ablakon pedig áramlik be a hajnali friss és mellesleg fagyos levegő.
fél óra múlva ténylegesen is felkeltem, levánszorogtam az ágyamról, előkapartam a ruháimat, rájöttem, hogy se fehér se fekete harisnya sincs a birtokomban, hát ünnepi narancsban vonultam a gimnázium színe elé. a süvítő szélben, ami olyan marilyn monroe módban kapkodta fel a nyakamba a szoknyámat; a hajam meg akár a szénakazal, ezúton rossz értelemben.
odabent szereztem ugyan klassz helyet barátok körében, a hangulatom rohamosan a béka segge alá zuhant, megkezdődött a fejfájás, és a folytonos káromkodás amiről le akartam szokni, de látva az órarendem, ez aligha lehetséges. pénteken holott nincs első órám csak reál tárgyaim vannak - amiket biztosan említettem már, mennyire gyűlölök - és egy sodás dupla tesi, azzal a korlátolt munkamániás ribanccal.és hogy ne legyen ennél is egyszerűbb a tanév, biosztanárunk neve megkerült, ofőnk bíztatóan csak annyival jellemezte, "bioszon általában nem buktatnak- kivéve nála"

én már mondtam, mennyire őrültek a tanáraim.
ami ugyan javított a pocsék napon drága rajztanárom kis élménybeszámolója volt, hogy sikerült illuminált állapotban feldöntenie egy oszlopot, és elhitetni az "állammal", hogy ő tóth árpád, akinek az anyja leánykori neve sándor györgyné.
hatalmas a csávó, ez tény.

nos a továbbiakban pedig igyekszem túlélni. itthon pedig alkotni, persze. amúgy apa új poénja, hogy engem tápiókának hív, a húgomat meg maniókának.
holnap. jaj.