valójában nem felejtettem el ide írni, és nem szűntem meg létezni, vagy talán csak egy kis időre, úgy egy hétre, ami alatt sikeresen bepótoltam azt az elcseszett két hónapot, amiről itt írtam.
nem akarok túl sokat fecsegni, amúgy  is eléggé el fog húzódni ez a bejegyzés, utána meg remélhetőleg visszatér a kedvem, és sikeresen újjáéleszthetem magam.
tehát lássuk csak mi minden történt! 
először is steph-ékhez másztam el, ahol változatosan fotóztuk a szép pilisi tájat, egész este jártattuk a szánkat és az elvont, élet nagy dolgaira vonatkozó teóriáinkat összevetettük, kicsit nosztalgiáztunk, nevettünk mindenféle régi és új hülyeségünkön, és csak úgy filozofáltunk. aztán meg feldíszítettük égőkkel a teraszt,és még ha az eső valójában el is mosta a "bulit", láttuk magunk előtt a mécseseket, lámpásokat, a fáklyák remegő lángjait, a virágokat, amilyennek szerettük volna megvalósítani.
később még bámultuk a csillagokat (hullócsillag kétezertíz, kipipálva) egy finom pohár vörösbor mellett :)
ó, és mint minden nyáron, visszamentünk a kastélyhoz fotózni. most be kellett másznunk a kerítésen, és az egészről az jutott eszembe, olyanok vagyunk akár a kísértetek. évente egyszer nyáron mindig visszatérünk...

ezután átmásztunk a zöld vonattal hozzánk "pöstre" s ezzel a lendülettel megnéztük a westendet, ahol azért lehet pénztet költeni, még ha valójában utáljuk is eme csillogó-villogó komformista telepet.
ugyan embert plázákban mindig találni, ám azon a végzetes szombat délutánon csoportos gyökértalálkozónak lehettünk szem és fültanui, ráadásul mind a roszabbik fajtából volt, akik mérhetetlenül nagy parasztok, rusnyák mint a pöcegödör, de a világ nagy embereinek képzelik magukat.
mintha valami rossz álomba kerültünk volna, határozottan ijesztő volt.
másnap sikeresen meglátogattuk a wampot, ahova csodás tjékozódási képességemmel sikerült elvergődnünk, és még egy új bliccelési lehetőséget is feltaláltunk.

aztán tegnap ugye volt tankönyvvásár, ahol megtapasztaltam azt,hogy én soha többé nem cipelem haza egyedül a könyveimet. ja, és délután még a művészellátót is megjártam, és elhoztam egy nagy halom papír, röhejesen nagy összegért.
az emberek nem normálisak.

és most íme az elmaradt zene:
day xxiii - a song that you want to play at your wedding
cat power - still in love

huh, ez az esküvő téma nálam egyébként is elég hosszú és bonyolult okfejtésen alapul, s bár semmi kedvem sincs még jobban elnyújtani a bejegyzést, azt hiszem ez a megfelelő alkalom megtárgyalni ezt a témát.
szóval én olyan konkrét értelemben nem akarok esküvőt. se házasságot. nekem ez az egész túl... kötött, röhejes, normális. ha szeretek valakit, aki engem is, mi értelme papírokkal meg mindenféle egyéb marhasággal magamhoz"láncolni"?
ezért úgy gondoltam, ha valaha is ilyesmire adom a fejem, hát olyan "hippibuli" féleséget képzeltem el, ha már vallásos nem vagyok, és a hivatalos dolgoktól pedig feláll a nemlétező szőr a hátamon. valami fákra lampionokat aggatós, szabadtéris, lufis, mezitláb táncolós, akuszikus gitározós, borozós kis ünnepséggel nem lenne gond.

day xxiv - a song that you want to play at your funeral
wolfmother - vagabond

nos most már hogy így belejöttem a szövegelésbe, normális temetést se akarok. égessenek el, aztán szórjanak szét a picsába. ez meg olyan csodás szám, a szövegével meg mindennel együtt, hogy muszáj.

day xxv - song that makes you laugh
twisted sister - We're not gonna take it

igazából nem kifejezetten nevethetnékem támad tőle. csak van benne valami vicces, és egy haverom mutatta, akivel mindig valami hülyeséget csináltunk

day xxvi - song that you can play on an instrument
lisa mitchell - coin laundry

az túlzás, hogy le tudom játszani, csak tudom a pengetést, az akkordokat, és néha egymás után párszor le tudom játszani, de még kell némi gyakorlás.

day xxvii - song that you wish you could play
natalie merchant - my skin

ezt mindenképpen meg kell tanulnom, hogy steph-el tudjuk együtt játszani (zongora-gitár) és persze énekelni mint múltkor :D

day xxviii - song that makes you feel guilty
bodyrockers - i like the way you move

nem nagyon értem még mindig, itt mit kéne értenem, ez meg csak úgy klassz

day xxix - a song from your childhood
the la's - there she goes

nem hiszem, hogy olyan nagyon kis koromban hallottam volna ezt a számot, de emlékszem, egyszer egy filmben hallottam és már akkor is nagyon tetszett. szerencsére nagyon "alkalmazkodó" hangulata van, és szinte mindig más jut róla eszembe

day xxx - your favourite song at this time last year
anya marina - miss halfway