néha olyan jó lenne felhőként a türkizkék égen úszni a nap alatt.
néha dalolni
néha meg csak a fűben feküdni, és nem gondolni semmire.
néha alkotni kell, amikor nem megy, és néha nem szabad alkotni, mert néha felgyülemlett, szélsőséges gondolatokból és érzelmekből lehet a legjobbat alkotni.
néha pedig csak jó széllel szemben állni.
vagy a semmibe meredni, és tudni, hogy hiába próbálnád elmondani valakinek, mit csinálsz, nem értené.
ide sem tudok különösebb magyarázatot firkantani, egész egyszerűen csak boldogít.
mostanában buzog bennem az alkotási vágy, ami sajnálatos módon nem az írás felé terjed, hanem inkább a fülbevaló, kitűző, ruha átalakítós témák felé. de akkor is legalább elfoglalom magam. és klassz, mert már csak két állatos rajzra van szükségem, és befejeztem a rajzházimat.