néha olyan jó lenne felhőként a türkizkék égen úszni a nap alatt.
néha dalolni
néha meg csak a fűben feküdni, és nem gondolni semmire.
néha alkotni kell, amikor nem megy, és néha nem szabad alkotni, mert néha felgyülemlett, szélsőséges gondolatokból és érzelmekből lehet a legjobbat alkotni.
néha pedig csak jó széllel szemben állni.
vagy a semmibe meredni, és tudni, hogy hiába próbálnád elmondani valakinek, mit csinálsz, nem értené.
feltűnt, hogy megint egyre szűkszavúbban jelentkezem.
neil gaiman novellákkal boldogítom magam, másra most nem vagyok képes, és lassan komolyan le kell szoknom a sajnálkozásról. száánalmas!
főként tegnap este. valamiért úgy érzem, ha olyan szinten kiborulok valamin, hogy hangosan is tudok sírni, annak köze van a hormonokhoz.
mindegy. száánalmas!