rajzolni akkor kezdtem el, amikor először tettek elém papírt, meg ceruzát. lehet, hogy még óvoda előtt, de nem emlékszem rá sajnos. annyit tudok, hogy a levesből kiszedtem a zöldségeket, és összegyúrtam. 
óvodában pocsékul rajzoltam, bevallom. megvannak az akkori munkáim, hát ne tudd meg. a suliban kezdett javulni, olyannyira, hogy harmadikban amikor elkezdtem rajzszakkörre járni, már egy nagyon szép, fára hasonlító fát rajzoltam. mikor új suliba kerültem, rögtön elkezdtem járni az ottani szakköre. igazából ekkor fejlődtem a legtöbbet. azóta imádok rajzolni, festeni, és egyéb technikákat is kipróbáltam már. azt szeretem benne, hogy olyankor teljesen belemerülhetek a részletekbe, rendezhetem a gondolatimat, önmagam lehet, a kis álomvilágomban. aki nem rendelkezik hasonló művészi hajlamokkal, nem hiszem, hogy érti. aki igen, az tudja mire gondolok. 
az írás már más tészta. jobban is meg tudom fogalmazni. 

mielőtt papírra vetettem volna a történeteimet, szerjátékokat találtam ki, amiket a húgommal vagy a barátaimmal játszottunk. tíz , tizenegy éves korom környékén, amikor már volt netünk, és kiismertem magam rajta, egy harry potteres oldalon egy fanfictionba bukkantam. elolvastam, és megtetszett. gondoltam, ha ilyet más is csinálhat, akkor én is. írtam egyet. a mai napig nem látta senki. még jó is. de én meg voltam vele elégedve, olyannyira, hogy folytattam. olvasni akkortájt már szerettem, de az irodalom órával nem igazán barátkoztam meg. a versek nekem annyit jelentettek, hogy  :rím kettőspont, író kettőspont, kötet kettőspont. nem is sejtettem, hogy ezt írásnak hívják, amit csinálok. 
ötödik végén kezdtem el az első önálló történetemet. kicsit bonyolult fantasy volt, de kitartott még hatodikig. azzal elég sokat fejlődtem. hatodikban, amikor épp a kalózkorszakomat éltem, egy kalózos történetet kezdtem el, ami így visszaolvasva se rossz, pedig akkor még nem így fogalmaztam. nem alakult még ki a 'hangom'. 
aztán abbahagytam. hetedik előtti nyár végén történt meg a nagy áttörés, úgymond. ihlet, ötletlavina, meg minden. vámpíros történet. akkoriban még nem volt olyan marha nagy divat. örültem neki, egy kicsit még kezdetleges, de jónak ígérkező történetet találtam ki. az első fejezetet csak akkor háromszor újrakezdtem. azóta ez hárommal bővült. egy éve dolgozom a történeten, és csak mára alakult ki minden. szóval érdemes sok időt fordítani valamire, először csak végig gondolni, formálni a karaktereket, mert ahogy én változtam egy év alatt, úgy változtak velem a karakterek. 

végül csak annyit mondanék, hogy az írást én a legjobban a puzzle-höz, ill. kirakós játékhoz tudom hasonlítani. ha megy a dolog, megvan hozzá a kedv, az ihlet, ami nem ugyan az, a történet menete, esetleg vázlat, és egy jó jegyzetfüzet vagy world doc, akkor a szavakkal játszol, összerakod őket egy mondattá, és így jön létre a nagy egész. 
pillanatnyilag úgy érzem, mintha kész lenne egy kicsi a kirakósomból, de nem találnám sehol sem az illeszkedő darabokat. még gondolkodom rajta egy kicsit. 
próbálkozom azzal, hogy új kirakórészbe kezdek, amit aztán hozzácsatlakoztatok a nagy egészhez. a lényeg, hogy meglegyen. 

/joanna, 2008.XI. 07/