day xi - song from your favourite band
muse - feeling good

nem tudnék kedvenc bandát választani. most, hogy belinkeltem, persze eszembejutott a nagynagy kedvenc nirvana, szóval itt megemlítem, hogy tőlük meg a seasons in the sun a kedvencem, többek közt. dehát muse is, naná.

feltűnt, hogy a számítógépk akkor különösen lassú, mikor ezt akarom írni. a gonosza.
napjaimat mostanában így jártam anyátokkal nézéssel töltöm. hát, mi más egyebet lehet tenni bezárva a betonkockába, a számítógép előtt? igyekszem leszokni az önsajnálatról, mert egyre röhejesebb.

szóval, hogy ne csak a becses semmiről koptassam a billentyűzetet, elgondolkodtam rajta, valójában mennyire haszontalan a tévé. nem mondom, hogy nem nézem soha, mert igen, de többnyire akkor kapcsolom be, amikor tudom, hogy valami olyan van, ami érdekel, máskülönben elmegyek előle, és nem kínzom a fejem azzal a folyamatos baromsággal, amit ott játszanak a nap huszonnégy órájában.
nem beszélve a 'kereskedelmi adókról'... lavinaként zúdulnak ránk a nyavalyás tehetségkutatók, ahol 10-ből jó ha egyszer igazi tehetséget találnak. de persze sosem az a nagy tehetség, aki azt megnyeri. á, nem, mert aki valami igazán egyedit, újdonságot, és nem a megszokott dolgot mutatja, rögtön eltűntetik, nehogy már valami értelmet közvetítsenek, nem, az embereknek megfelel valami ócska, tömegbaromság, úgyis mindenki olyan akar lenni, mint ami a tv-ben van...

azért félelmetes, mennyit tudok írni spontán a semmiről. a szavak időnként nehezen jönnen a számra, de próbálom fenntartani szókincsemet az olvasással, hamár más egyébbel nem szolgálhatok.

" ...
- Most már nem szeretsz festeni, ez az?
- nem, nem szeretek! gyűlölöm. már hányingert kapok azoktól a bárgyú Vénuszoktól meg dianáktól, amiket az atelier-ben festünk. Torkig vagyok a nyers umbra-barnával az árnyékokban. Miért kell minden kompozíciónak háromszögűnek lennie? és az istenverte lenyalás! ki mondja, hogy minden ecsetvonást le kell nyalni? Ki határozta el? A művészet is olyan ügy, mint a "vagy misére mész, vagy eredj a pokolba"? miért nem festhetem azt, amire kedvem van, miért nem színezhetem az árnyékokat kékre, zöldre, ha egyszer kéknek meg zöldnek látom őket? miért nem tehetem..."

moulin rouge, egyébként.

kicsit menzára emlékeztető, de azért finom baracklekváros, végre mazsola mentes császármorzsával táplálkozom, amit ráadásul rendeltünk, szóval egészséges szintetikus cucc. mivel tegnap elmaradtam ezzel a zenés bigyóval, most teszem közzé:

day ix - song that you can dance to
the clash - shouls i stay or shoul i go


és bizony tegnap, a várható hülye közbejöhető dolgok ellenére sikerült kijutnunk a nulladik napra. yeah! a többségnek talán röhejesen hangzik, hogy én nem a barátaimmal, hanem anyámmal mentem, de és? ezt neki is elmondtam,één nem olvadok bele a korosztályom névtelen, arctalan egyforma közegébe, ahol a társadalomnak előírt normák szerint kell éni. bocsi, nekem az nem jön be.
és azért, mert idén egy napot úgymond "ráároldoztam", hogy "szülői kísérettel" mentem, mikor a barátaim egyébként nem is tartózkodnak otthon, tehát ez alapvetően egy meddő  próbálkozás lett volna, ha jövőre huzamosabb ideig kint tudunk maradni, legalább anya is tudja mire számítson, és legalább nem fog bosszantani mindenféle elővigyázatossági szövegeléssel.

tehát az egész tényleg sokkal klasszabb, mint amire gondoltam, vagy a külső szemlőlként láttam eddig. oké, hát emberszag az egy nap után is van már, és időnként meglepődsz, hogy jé, valakinek tusfürdőszaga van, de annyira nem vészes. ami egyedül bosszantott, az a töménytelen mennyiségű, folyamatos cigiszag. de ez úgy látszik kivédhetetlen.
a 'feeling' határozottan woodstocos... nem tudom, talán a környezet, a homokkal leszórt színpad, a félmesztelenül, vagy buggyós színes ruhákban mászkáló tömeg teszi, mindenesetre a hangulat jó. valamennyire kívülállónak éreztem magam, talán mert inkább megfigyeltem, mintsem buliztam, a UB40 és társai nem tartoznak a kedvenceim közé, amiket hallgatok vagy később lesz a héten, vagy a cseh tamás emlékkoncerten léptek fel, egy-két szám erejéig.
a koncerteken valamelyest megálltam a helyem, egy kis vödör tetején, amit találtunk a földön elszórva. figyeltük a homokszobrászokat, a bungee jumpingolókat, láttunk két banánnak és egy teletubbie-nak öltözött embert, két félmesztelen srácot a karaoke részél a "like a virgin"-t énekelve... és nem utolsó sorban helyes külföldi fiúkat is, persze :D
egyszóval klassz az egész, ahogy van. ezek után sajnálom, hogy a muse-t kihagyjuk, de talán jövőre lesz még jó, végül is tavaly meg placebo volt..

day x - song that makes you fall asleep
carla bruni - quelqu'un m'a dit

azért az túlzás, hogy álmosít, de sokszor hallgatom amikor álmos vagyok... és hirtelen ez jutott eszembe.

day viii. - song that you know all the words to
the beatles - yellow submarine

videó amúgy a filmből (vagy meséből?) van, azt is meg kell nézni, mert fergeteges!
nem bocsátkozom véget nem érő csodálatos körmondatokkal magasztalni egyik nagy kedvencemet, hiszen csak közhelyesen tudnék fogalmatni, ami meg annyira béna, hogy inkább meg sem szólalok. icipici anekdota, osztálykarácsonyon eztet énekeltük, amikor laura behozta a gitráját.

tegnap szereztem két újabb hihetetlenül gusztustalan színű körömlakkot, és most virul a fejem, hogy lesz mivel bosszantani a kifinomult stílusérzékűeket. más egyébként a házilag préselt almalémmel szoktam sokkolni az osztályközösséget, mert a pisisárga átlátszó folyadék helyett egy barnás löttyöt kapsz, aminek a tetején barnás habréteg leledzik akárcsak a békanyál.

és egyébként rájöttem, kénytelen leszek az UK-ból rendelni könyveket és angolul nekiesni, mert egy csomó jót nem adnak ki magyarul. mekkora szemétség már! de sebaj, megoldom én, bizonyám.

éljen, megint vasárnap van, holnap kezdődik előlről a hét, lesz megint odaát a tévében, meg family guy, de az mindig. szánalmas, szánalmas, de agytekervényeimet a televizióval szennyezem.
és kezdődik a híres-neves sziget is, vagyis várhatóan megint beköltözik a házunk előtti parkolóba egy-két furgonos külföldi társaság, és az egész lakótelepet betöltik, ahogy azt kell.
mivel pillanatnyilag híján vagyok barátoknak akik szívesen másznának ki egy kis undergorund-indie zenekavalkádra a nulladik napon, hát elvileg anyával szándékszunk nekivágni a sziget egzotikus élővilágának. bár még semmi sem biztos, és valószínűbb, hogy csak a szobám nyitott ablakán keresztül vehetek részt a fösztiválon, de hát ez van, az élet megy tovább, muse-t meg a héven is hallgathatok, amikor nekem tetszik. más előben, peersze, de ha nincs rá kes, illetve partner, what i've done?
egyébként se ólálkodtam még a környéken, egyszer megnézném magamnak ezt a hamisítatlan sziget-feelinget. no majd egyszer.

day vii - song that reminds you of a certain event
guns 'n roses - knockin on heavens door

azon kívül, hogy egyszerűen imádom ezt a számot, a két évvel (?) ezelőtti olaszországi nyaralásunkra emlékeztet, amikor is a népes városi utcán sétáltunk, és elsüvített mellettünk egy kocsi, amiből ez szólt max. hangerőn, és valahogy az egész annnyira jó volt.

day vi - song that reminds you of somewhere
honey and clover ost - yotsuba no clover

hallgasd csukott szemmel, s már látod is a rózsaszín cseresznyevirágtengert a szemeid előtt.

végre elmentünk a füzetekért. persze ebben van valami végletes, hogy közeledik az ősz, amit egyébként nagyon szeretek. csak ugye, az. mindegy mi lesz, akkor is szakítok időt azokra a dolgokra, amiket szeretek. most úgy érzem, talán még sem annyira reménytelen a helyzet, mint azt eddig hittem. talán az idő miatt is, meg a hat oldalnyi szöveghez, amit írtam. most járok pont a felénél.
örülök, mert azt jelenti,hamarosan befejezem. ha leszámítjuk ezt a kis "write-block'-ot, akkor is, van esély rá, hogy októberre befejezzem. az események pörögnek, és egyre jobb írni.
helyesbítek: egyre jobb lesz írni. addig meg olvasással kéne bővítenem szókincsemet, bár sajnos néha még ahhoz sincs kedvem.

mindegy, lesz valahogy ez a hónap is.