valójában most lenne nem is kevés valódi feladatom, amikre képtelen vagyok rávenni magam, ebből kifolyólag hanyagolom az iskola nevezetű hely által kiszabott idióta feladatokat, és elmerülök az itthon kellemes közegében.
délután-este felé megyek beiratkozni gitárra, ami azért jó, mert végre lesz gitár, és csak azért rossz, mert őrületes tömeg lesz plusz kellenek új emberek és akivel régen voltam nem tudom hová tűnt. klassz.

a fizika tanár rájött, hogy egy teljes éve senki nem ír házit. most feleltetéssel akarja megtorolni eme szörnyű tettünket. valószínűleg mind megbukunk.

irodalom nem volt, vagyis tanár nem, ezért balassi egyik versének mintájára írtam én is egyet.

szombati színház szerűségről meg csak azt idézném, ami szerintem örökkre helyet kap az újra és újra elmesélendő történetek között: "nem rugdosunk!

végezetül pedig, ma felvettem a húgom kiwizöld gumicsizmáját, amivel sikerült elborzasztanom az iskolát, ugyanis amikor a lépcsőn ültünk, legalább tizen megbámulták.