tegnap reggel az a csodálatos látvány fogadott, mikor elkezdtem bekapcsolni a gépet, hogy szó szerint semmmi. a monitor megadta magát az idő kártékony hatásának, vagyis valójában a gépben történt valami, a lényeg, hogy semmi kép.
szóval a sors úgy hozta, hogy végül sikeresen megkaptam életem első vadiúj gépét, ami nem szar,és nem az unokatesómé volt.
vagyis hogy laptop a kicsike, és hatalmas mázli kellett hozzá, hogy a sajátomnak tudhassam. hurrá!

bár lenne mit tanulnom, képtelen vagyok elszakadni a szerzeményemtől. szép, gyors, mint az álom. azt hiszem ezt már megérdemeltem a régi, öt perc alatt betölt egy program szint után.

tegnap néztem fél szemmel a megasztárt, és gyanítom, hogy ezután el is térek ettől a cselekvéstől, ugynis kiráz a hideg attól a szeméttől, amit ott vágnak az ember pofájába. röhej, mert aki tehetséges ÉS ráadásul még van stílusa is, azt elküldik, akiből meg sztárt lehet csinálni, marad, ugyanakkor nem értem mit keres az a targoncás paraszt, akinek nemhogy ének, de normális beszédképessége sincs sok. kész vicc az egész, mondjuk a színvonal az első adástól kezdve a béka segge alatt volt, és igen, kisgyerekeken és a befolyásolható népen kívül annak a kis százaléknak, akik nem bírják a média agymosását bizony nem való.
kicsit kezdek radikális lenni, vagy hogy mondjam, de talán csak ideges egy picit, és már a húgomat nyaggatom az elméleteimmel, ugyanis viszonylag ő van kéznél. meg eme szennylap, amit vélhetőleg most, hogy kegyes hozzám a cybertér, gyakoribban fogok látogatni, mint eddig a hónap folyamán. de ki tudja, ha így folytatom, heti kétszer hét, és kétszer nyolc órával, nem tudom, mit várok magamtól az alapvető életfunkciók elvégzésén kívül.

tehát, csak pozitívan, holnap kékre festem karmaimat, és elmerülök a magyar oktatási rendszer mocskában. (ergo, i'll go to school tomorrow, and thats a pity. )