néha olyan jó lenne felhőként a türkizkék égen úszni a nap alatt.
néha dalolni
néha meg csak a fűben feküdni, és nem gondolni semmire.
néha alkotni kell, amikor nem megy, és néha nem szabad alkotni, mert néha felgyülemlett, szélsőséges gondolatokból és érzelmekből lehet a legjobbat alkotni.
néha pedig csak jó széllel szemben állni.
vagy a semmibe meredni, és tudni, hogy hiába próbálnád elmondani valakinek, mit csinálsz, nem értené.
te jó ég!
a narancssárga takaróval borított székemen ülve, az utolsó mandulás mini-magnumot nyalva elmerendtem az iskola-nyár viszonyon, s most először tudatosult bennem, hogy beérkeztem a "top 3"-ba, ami a hátralévő nyarak számát illeti. már csak két hamisítatlan kemény gimnáziumi év után következő nyár maradt! ez elég elszomorító...
mert nyár persze le lesz még, sok, de érted... más. nesze neked nyári depresszió.
/ számítógép állapota detto, mint tegnap. segítség!/