még mindig nem szoktam hozzá a nyár gondolatához, csak tengek-lengek egyik szobából a másikba, és élvezem, hogy azt csinálok amit akarok, ott és akkor amikor nekem tetszik.
napjaim fontosabb, avagy értelmesnek nevezhető cselekvéssel töltöltött részei lényegében mikor alszom. ezt cáfolandó ugyan a tegnapi kis kitérő mikor viszonylag sokat rajzoltam, meg a tegnapelőtt amikor állatkertet jártunk, és sikerül a lazán rajzolgatós magánszámunkkal felhívni magunkra a nép figyelmét. végül is az nyárirajzházi volt, semmi fontos, kis gyors vázlatrajzok. még kell négy állat, tíz ember, és egy csendélet rajz.

és egy hónap? ez most komoly? ha nem lőttem volna ki véletlenül a régi blogbejegyzéseimet az internet végtelen űrjébe minden bizonnyal időm nagy részét azok olvasgatásának szentelném.

ezek ellenére jó hír, hogy megleltem a könyvesboltban a soseholt,( neil gaiman mester tollából) és ezen felbuzdulva megvettem, pedig fogytán vagyok a magyar fizetőeszköznek (viszont pár horváz pénzem még mindig van)

írásról nem is akarok beszélni, félelmetes kényszerem van felé, de mit tegyek, ha a szavak nem jönnek a tollamra? erőszakkal nem húzhatom ki őket magamból, mert azzal sérülnek, megtörnek. és a szavak elég törékenyek, vigyázni kell velük.

hangulatom a rettenetesen pocsék - a fájdalmas üresség - és a hőn áhított totális életkedv (szánsájn, heppinessz!) között ingadozik, ám leginkább előbbi. igyekszem elterelni a figyelmem, például tegnap felvettem két filmet, a meztelen dobost, ami igazából nem egy mély értelmű valami, ugye tipikusan amerikai, de még nem megy át az élvezhetetlenül ócska kategóriába, habár időnként súrolja azt, viszont meg kellett lesnem eztet a teddy geigert, és - tágranyílt csizmáskandúr / teniszlabdaszemek, tátott száj, magasabb pulzusszám - megdöbbentően hasonlít az én al-omra, úgyhogy visítás, meg minden.
a másik a búcsudal, marion cottilarddal, akinek van még egy jó filmje, sajnos franciacím tudása híján csak a zseniálisan röhejes magyar címmel -szeress, ha mersz- szolgálhatok.
tavaly nyáron láttam, nagyjából az utolsó fél órát. tipikus francia film, elvont, brutális, és minden ami jó.

köpni-nyelni nemtudásom másik tényére a matekházi megszemlélése volt leginkább hatással. segghülyének éreztem magam, tenk jú dír matek tícsör. /rájöttem, az összes tanárom vagy totális idegroncs, vagy szadista, másik univerzumban él avagy szimplán csak idióta. éljen! /
aminek kifejezetten örülök, és büszke is vagyok magamra rendesen, az angolkönyv kiolvasgatása. felteszem a próba cseresznyébe amit írtam róla in english.

huh. frissítenem kell a naptáramat. és már azok a gonosz dátumok is belekerülnek...