ez az a nyár, amikor először olvasok angolul.

ez az a nyár, amikor megtanulok gitáron egy számot, egyedül.

és ez az a nyár, amikor megírom az első olyan regényemet amire büszke is lehetek.

most komolyan, örülni kell az ilyen kis dolgoknak is, nem? végülis az elégedettség, az öröm, a magamba vetett hitem, és a látszat, hogy amit eltervezek az sikerül, visz afelé, amit akarok. nehéz ezt megfogalmazni, huh.

szóval, ha látom, hogy sikerül amit szeretnék, azzal közelebb megyek afelé, ami a fő célom, ami érdekes, és kicsit ellentmondásos is, mert alapvetően spontán dolgokat szeretem a legjobban, de van egy-két olyan célom, amit semmiért se adnék fel.

ez az az álom dolog? mert álom, csak ha célnak mondom, valósabb?

az álom meg jobb. szóval az álmaim.

nem akarok közhelyes lenni, azért se.


elég kusza ez a szövegelés most, de én is túl kusza vagyok mindenhez. kicsit szétestem, a darabjaim szerte szét gurlutak a naplementében.