pillanatnyilag elég bizarr helyzetbe kevertem magam, és a nap jó részében (kivéve a kora reggelt, és késő estét) úgy érzem mintha kiszippantották volna belőlem a.... lényeget. amitől én vagyok én. ehhez hozzátartozik a folyamatos álmosság, unottság, írásképtelenség.

szóval ez lenne a bizarr. nem tudom hogy kéne kikveredenem ebből a hülye érzések örvényéből, de igyekszem. vagy nem, most nem tudnám megmondani.
ja, és "sodás", de már az olvasás se megy. mármint tudok olvasni, és megvan a tajtékos napok, a moulin rouge, és vár még a veronika meg akar halni, üvöltő szelek aztán pénteken kölcsönkapom a jane eyre-t...de nincs kedvem. röhejes.
még is csak jól esne egy nyaralás? mert eddig azt hittem, igaz amikor azt mondom anyáéknak, nem gáz, ha nem nyaralunk idén.

kurva istenit, a köcsög szomszéd már megint szétcseszi a falat! ilyen nincs, tegnap fél kilenckor, amikor épp verseltem, fúrta az a nyavalyás falat.
utálom az embereket.

visszatérve a nyaralás kérdésre, jó lenne, persze. mindegy, túlélem. csak írjál, a fenébe is.

aztán meg szeptemberben még lehet hogy elmegyünk nyaralni, nem tudom. és sok esély van rá hogy megyek párizsba is, mert unokatesóm megy oda tanulni, és "meg kell látogatni".

kit érdekel mi lesz szeptemberben, vagy a következő nap, ha a MOSTra kell koncentrálnom??
ki kell rángatnom magam ebből az ürességből. mégpedig gyorsan